Mert ez műanyag!

A műanyag-­újra­hasznosí­tás útjában legalább annyi a gazdaságossági akadály, mint a technikai nehézség. A műanyag sokszor egyszerűen túl olcsó, és túl kicsi a sűrűsége ahhoz, hogy újra­hasznosítá­sá­ból gyorsan nagy haszonra lehessen szert tenni. A kü­lön­féle műanyag­típusok elkülönítése is nehézkes, komoly ember­erőt vagy költséges ipari beruházásokat igényel. Ennek ellenére ökológiai szem­pont­ból e hulladék­típus újra­hasznosítása tekint­hető a legfontosabbnak.

A legnagyobb technikai nehézségnek a műanyag­keverékek fázis­elkülönülése mutatkozik. Ez azt jelenti, hogy ha a műanyaghulladékot nem szelektálják típusok szerint megfelelően, akkor az egyszerre felolvasztott keverékek keverékek sűrűségkülönbségük alapján elválnak egymástól az olvadék­ban, és strukturálisan gyenge pontokat hoznak létre a belőlük gyártott termékek­ben. A két leggyakrabban használt műanyag­típus, a poli­etilén (PE), valamint a poli­propilén (PP) tipikusan így viselkedik, és e tulajdonságuk nagyban csökkenti a belőlük készített, újra­hasznosított termékek használhatóságát.

Alapvetően két lehetőség van a műanyag-újrahasznosításra, amelyek abban különböznek, hogy megváltozik-e közben a műanyag típusa. Az egyszerűbb mód megtartja a műanyag fajtáját. Az előválogatás után a tisztán egyféle műanyagot mossák, aprítják, majd beolvasztják, és újabb tárgyakat gyártanak belőle. A másik lehetőség a de­polimeri­záció, ekkor lebontják a műanyagot alkotó hosszú polimer­lánco­kat kisebb építő­egységeikre, amelyekből az újbóli polimerizáció segítségével eltérő műanyag­típusokat lehet előállítani.

              Papír, ami elérhető!

Ha a legtöbb galibát okozó vissza­forgatás­sal kezdtük, folytassuk hát a talán legegyszerűb­ben újra­hasznosít­ható hulladék­típussal, a papírral. A fejlett országokban az összes felhasznált papír legalább kétharmada napjainkban már korábbi hulladékból készül, jelentős minőség­romlás nélkül. Ahogy a műanyag esetében, úgy a papír hasznosítása is főként azért fontos környezet­védelmi szempontból, mert a fából készült papír rendkívül sok megkötött szenet raktároz. Ha újra­hasznosítjuk, azzal nemcsak a megkötött szén szén-dioxiddá való konverzió­ját akadályozzuk meg, de a papír­gyártás­hoz szükséges újonnan kivágandó fák mennyiségét is csökkenthetjük.

A felaprított, feloldott és tisztított cellulóz­masszát (papír­pépet) ez­után általában fehérítik, szárítják, majd új papírt gyártanak belőle. Amikor egy tonna újság­papírt hasznosítanak újra, az szinte egy tonna újonnan fel­dolgozandó fa­anyagot helyettesít. Ám ha írógép- vagy nyomtató­papírt forgatnak vissza, az akár két tonna faanyag fel­dol­gozását is szükség­telenné teheti. Ennek az az oka, hogy míg az újság­papír alacsonyabb minőségű, sárgás, vagyis lignint is tartalmaz, addig a jobb minőségű fehér papírok szinte kizárólag cellulóz­ból készülnek. Vagyis a természetes fát részben alkotó lignint ki kell vonni belőle.