Mert ez műanyag!
A műanyag-újrahasznosítás útjában legalább annyi a gazdaságossági akadály, mint a technikai nehézség. A műanyag sokszor egyszerűen túl olcsó, és túl kicsi a sűrűsége ahhoz, hogy újrahasznosításából gyorsan nagy haszonra lehessen szert tenni. A különféle műanyagtípusok elkülönítése is nehézkes, komoly embererőt vagy költséges ipari beruházásokat igényel. Ennek ellenére ökológiai szempontból e hulladéktípus újrahasznosítása tekinthető a legfontosabbnak.
A legnagyobb technikai nehézségnek a műanyagkeverékek fáziselkülönülése mutatkozik. Ez azt jelenti, hogy ha a műanyaghulladékot nem szelektálják típusok szerint megfelelően, akkor az egyszerre felolvasztott keverékek keverékek sűrűségkülönbségük alapján elválnak egymástól az olvadékban, és strukturálisan gyenge pontokat hoznak létre a belőlük gyártott termékekben. A két leggyakrabban használt műanyagtípus, a polietilén (PE), valamint a polipropilén (PP) tipikusan így viselkedik, és e tulajdonságuk nagyban csökkenti a belőlük készített, újrahasznosított termékek használhatóságát.
Alapvetően két lehetőség van a műanyag-újrahasznosításra, amelyek abban különböznek, hogy megváltozik-e közben a műanyag típusa. Az egyszerűbb mód megtartja a műanyag fajtáját. Az előválogatás után a tisztán egyféle műanyagot mossák, aprítják, majd beolvasztják, és újabb tárgyakat gyártanak belőle. A másik lehetőség a depolimerizáció, ekkor lebontják a műanyagot alkotó hosszú polimerláncokat kisebb építőegységeikre, amelyekből az újbóli polimerizáció segítségével eltérő műanyagtípusokat lehet előállítani.
Papír, ami elérhető!
Ha a legtöbb galibát okozó visszaforgatással kezdtük, folytassuk hát a talán legegyszerűbben újrahasznosítható hulladéktípussal, a papírral. A fejlett országokban az összes felhasznált papír legalább kétharmada napjainkban már korábbi hulladékból készül, jelentős minőségromlás nélkül. Ahogy a műanyag esetében, úgy a papír hasznosítása is főként azért fontos környezetvédelmi szempontból, mert a fából készült papír rendkívül sok megkötött szenet raktároz. Ha újrahasznosítjuk, azzal nemcsak a megkötött szén szén-dioxiddá való konverzióját akadályozzuk meg, de a papírgyártáshoz szükséges újonnan kivágandó fák mennyiségét is csökkenthetjük.
A felaprított, feloldott és tisztított cellulózmasszát (papírpépet) ezután általában fehérítik, szárítják, majd új papírt gyártanak belőle. Amikor egy tonna újságpapírt hasznosítanak újra, az szinte egy tonna újonnan feldolgozandó faanyagot helyettesít. Ám ha írógép- vagy nyomtatópapírt forgatnak vissza, az akár két tonna faanyag feldolgozását is szükségtelenné teheti. Ennek az az oka, hogy míg az újságpapír alacsonyabb minőségű, sárgás, vagyis lignint is tartalmaz, addig a jobb minőségű fehér papírok szinte kizárólag cellulózból készülnek. Vagyis a természetes fát részben alkotó lignint ki kell vonni belőle.